Az addikció kifejezés latinul függőséget jelent. Rendkívül szerteágazó problémakört takaró állapotról van szó. A túlzásba vitt jó dolog rossz dolog.

Kémiai és viselkedési függőségek

Az addikció – vagyis a függőség – egy orvosi értelemben vett kórállapot, melyet egy viselkedés vagy egy szer kényszeres használata jellemez, annak ellenére, hogy az káros következményekkel jár. Az addikciót az jellemzi, hogy az egyén képtelen kontrollálni viselkedését vagy szerhasználatát, még akkor is, amikor az káros következményekkel jár. A függőség tolerancia kialakulásával jár, vagyis az érintett személynek egyre nagyobb mennyiségre van szüksége a kívánt hatás eléréséhez. Az addikció tehát nem egyszerűen rossz szokás, hanem egy összetett, orvosi kezelést igénylő állapot. Az addikcióknak szerteágazó megjelenési formái léteznek: két nagy csoportjuk a kémiai és viselkedési függőségek. A kémiai addikciók olyan függőségek, melyek pszichoaktív anyagokhoz, például drogokhoz, alkoholhoz vagy nikotinhoz kapcsolódnak. Az úgynevezett szerfüggőségek közül a minennapokban leggyakrabban a kóros alkoholhasználati zavarral, illetőleg az azzal összefüggő problémákkal találkozhatunk. A viselkedési addikciók ezzel szemben olyan ismétlődő magatartásformák, melyek specifikus viselkedésformákhoz kapcsolódnak, mint például a szerencsejáték-függőség, a szexuális addikció, vagy az internet-függőség. A kétféle addikció tünetei hasonlóak lehetnek, de míg a kémiai addikciókban a szervezet a kémiai anyagra vágyik, addig a viselkedési addikciókban egy adott viselkedés iránt alakul ki a vágy.

Késztetés, cselekvés, megbánás

A szenvedélybetegségben szenvedőknél gyakori lehet a késztetés-cselekvés-megbánás hármas egysége. A vágyott szer fogyasztására, viselkedés megvalósitására erős késztetés, vágyakozás jelentkezik, melynek nyomán megvalósul a cselekvés. Azonban amint ez befejeződik – megszűnik a késztetés és maradhat a lelkiismeret-furdalás. Ezt követően pedig előfordul, hogy éppen ez a bűnbánat lesz az alapja az ismétlésnek.

Depresszió képezheti az alapját

Léteznek úgynevezett elsődleges, primer és másodlagos, szekunder addikciók. Ez utóbbival kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy egy esetleges alvászavar, szorongás, depresszió képezheti alapját, és az illető öngyógyító viselkedéseként kezdődik. A krónikus alkoholhatásról tudni kell, hogy jelentősen megváltoztatja az agyi hormonok (neurotranszmitterek) és receptorainak eloszlását és az egyes idegi pályák működését. A krónikus alkoholhatás olyan élettanilag mérhető elváltozásokhoz vezet, melyek fenntartják azon jellegzetes pszichés elváltozásokat, melyek aztán a későbbiekben sóvárgást és a megvonási tüneteket eredményezhetnek.

,,Az addikció nem egyszerűen rossz szokás, hanem egy összetett, orvosi kezelést igénylő állapot.”